The Vampire Diaries Fanfiction by Katharine and Melanie
2.fejezet
Míg Stefan hazavitte Elena-t, Damon továbbra is azt várta, hogy Jeremy mikor tér magához.
A fiú már órák óta várt. Iszonyúan unta megát, már azon volt, hogy elmegy, mikor Jeremy magához tért.
- Na végre! – mondta Damon. – Már azt hittem, tényleg meghaltál. – Jeremy fáradtan pislantott körbe.
- Akkor most vámpír vagyok? – kérdezte boldogan.
- Nem. Még nem. – mondta Damon. – Előbb embervért kell innod. De nem olyan gagyi zacskósat. Rendeset. Emberből.
- Oké. – pattant fel az ágyból.
- Akkor menjünk, és vadásszunk le néhány embert. – vigyorgott Damon, majd elindult lefelé. Jeremy követte. Nagyon fel volt dobva, hogy örökké élhet. Hetek óra erre vágyott. Kiléptek a házból, majd Damon megszólalt.
- Gondolom, nem a városban akarsz ölni.
- Inkább máshol. – mondta elgondolkozva Jeremy. Az egyetlen, akit képes lenne megölni a városban, az Tyler, de úgy érezte, nem teheti.
- Rendben. Gyere. – mondta és elindult. Jeremy utána ment.
Mikor a szomszéd városba értek, Damon megint megszólalt.
- Te maradj itt, én addig keresek valami ehetőt. – mondta és eltűnt. Jeremy engedelmesen e helyén maradt, és várta, hogy Damon visszaérjen. Nem telt bele őt perc, egy megbűvölt emberrel tért vissza.
- Gyerünk. Csak harapd meg, és idd ki belőle az utolsó csepp vért is. – utasította. Jeremy-nek sem kellett több. Megnyúlt szemfogait az ember nyakába mélyesztette, és szívni kezdte a vérét. A friss nedű beindította átalakulását. Érezte, hogy egyre erősebb lesz. Mikor végzett áldozatával, a földre dobta. Kezével megtörölte a száját, és várakozón nézett Damon-re.
- Na, most már vámpír vagy. – mondta vigyorogva.
- Csúcs. – mondta Jeremy, és rögtön kihasználta gyorsaságát. Egyik pillanatban itt volt, a másikban már ott. – Ez tök király!
- Igen, az. – helyeselt Damon. – Most pedig menj haza.
- Oké. – mondta és eltűnt az éjszaka sötétjében.
- Gyerekek! – rázta meg a fejét nevetve Damon, majd ő is hazaindult.
A villában Stefan és Elena várta. Amin belépett a lány kérdések záporát zúdította rá.
- Jól van? Felébredt? Már vámpír? Jól van? Ezt már kérdeztem? Hol van? – hadarta a lány.
- Igen, jól van. Igen, felébredt. Igen, már vámpír. Igen, jól van. Igen, már kérdezted. Otthon van. – mondta kis gúnyt erőltetve a hangjába.
- Látnom kell! – mondta Elena, és épp készült kilépni az ajtón, de Damon megállította.
- Nem lenne biztonságos. Még fiatal. Megtámadhat. – mondta a fiú.
- Igaza van. – mondta Stefan. – Nem biztonságos, ha a közelében vagy.
Elena azonnal látni akarta testvérét, és nem értett egyet a fiúkkal. Legszívesebbel hazarohant volna Jeremy-hez, de tudta, Stefan és Damon nem hagynák.
- Rendben. – mondta a lány szomorúan, és leült a kanapéra. Stefan leült mellé és megfogta a lány kezét.
- Nem lesz semmi baj. – ígérte. Damon a jelenet láttán féltékenységet érzett. Abban a pillanatban képes lett volna Stefan szívébe karót döfni. Nehezen, de sikerült kontrollálnia magát. Egy szó nélkül felment az emeletre, és bezárkózott a szobájába.
Eközben Jeremy hazaért. Halkan lépett be a házba. Felment a szobájába, és ledőlt az ágyára. Hallotta, hogy Jenna halkan szuszog a szobájában. Hallotta, amint odakint egy madár szállt rá az ágra. Miközben új képességeit csodálta, eszébe jutott Anna. Hogy az ő vérétől lett vámpír. Hogy azért adta neki, hogy örökre együtt legyenek. Ez nem így lett. Anna halott, Jeremy pedig egyedül van. Nincs mellette senki. A nővére volt az egyetlen, akire jelen pillanatban számíthatott, de még mindig haragudott rá, amiért hazudott neki. Úgy érezte, elárulták.
Gondolatmenete közben elnyomta az álom.
2 hét múlva
Melanie idegesen és félve lépett be a Grill-be. Most költözött a városba, és még nem ismert senkit. Körbenézett. Az étterem nyüzsgött az emberektől. Vérük illata összekeveredett, szomjúságot okozva a lánynak, de tudott uralkodni magán. Több, mint 500 év tapasztalattal rendelkezik, ezért ezek az illatok meg se kottyannak neki.
A pulthoz sétált, és leült az egyik bárszékre.
- Egy tequilát. – mondta a pultosnak. Mikor megkapta az italt, belekortyolt. Jó íze volt. Mindig is szerette az alkoholt.
- Szia. – hallott meg egy hangot a háta mögött. Megfordult és egy fiúval találta szemben magát. – Leülhetek?
- Persze. – válaszolta a lány.
- Tyler vagyok. Tyler Lockwood. – mondta a fiú, miközben leült a mellette lévő székre.
- Melanie Hilton. – mutatkozott be ő is.
- Új vagy itt? Még nem láttalak errefelé. – mondta Tyler.
- Igen. Tegnap költöztem ide. – mondta a lány boldogan. Örült, hogy megismert valakit, ráadásul egy ilyen helyes srácot.
- Akkor gondolom, még senkit nem ismersz.
- Nem. Még nem. – mondta Melanie mosolyogva.
- Értem. Beiratkoztál már az iskolába? – kérdezte Tyler.
- Nem. Igazából azt sem tudom, merre van az iskola. – mondta kissé zavartan a lány.
- És szívesen megmutatom neked. – ajánlotta Tyler.
- Azt megköszönném. – mosolyogott rá kedvesen, amitől a fiúnak elállt a lélegzete.
- Ja, igen. Lesz itt egy bál. Valamikor a jövő hónapban. Ilyen estélyi ruhás cucc, de jó szokott lenni. Esetleg van kedved velem jönni?
- Persze. – válaszolta mosolyogva a lány. – Nagyon szívesen.
- Oké. – fújta ki a benn tartott levegőt a fiú. Mindenki féltékeny lesz rá, ha egy ilyen csinos lánnyal megy a bálba. – gondolta. - Öhm…ne haragudj, de nekem mennem kell. – pillantott az órájára.
- Oké. Menj csak. – mosolyogott továbbra is.
- Akkor, szia. – köszönt el.
- Szia. – a fiú az ajtó felé ment, majd eltűnt. Melanie megint egyedül érezte magát. Rendelt még egy kört, és a gondolataiba merült.
Pár nappal később
Jeremy lassan több, mint 2 hete vámpír. Igazán jól viseli. Rendszeresen vadászik a szomszéd városban, és zacskós vért is iszik. Jenna semmit nem vett észre az egészből. Szerencsére. Úgy érezte, semmit nem ér az örök élet a szerelme nélkül.
A fiú a szobájában ült az ágyon, és gondolkozott. Hirtelen ötlettől vezérelve felállt, és a Grill felé indult.
Mikor belépett meglátta Tyler-t egy lánnyal beszélgetni. Ezelőtt még sosem látta itt. Leült tőlük pár méternyire, rendelt egy jin tonic-ot és hallgatózott. Tudta, hogy nem szép dolog, de a lány igencsak felkeltette az érdeklődését.
- Örülök, hogy velem találkoztál először. – mondta Tyler. – Nem minden pasi olyan rendes itt, mint én.
Jeremy magában füstölgött. Mekkora egy seggfej. A lány kedvesen mosolygott rá.
- Biztos vagyok benne, hogy minden pasinak megvan a maga jó és rossz tulajdonsága.
~ Milyen furcsán beszél~ - gondolta Jeremy, és tovább hallgatózott.
- Hát Jeremy Gilbert-nek nincs. – morogta Tyler. A pöcs. Előre elhord mindennek, így a csaj nem akar majd megismerni. Hülye kis… mindegy.
- Jeremy? – kérdezte a lány. – Nagyon utáljátok egymást, igaz?
- Igen. Eléggé. – mondta Tyler, és Jeremy felé fordult. A fiú elkapta a két személyről a tekintetét, nehogy feltűnjön nekik, hogy hallgatózott. – Egy barom.
- Ő az? – kérdezte Melanie Jeremy –re nézve. A fiú keze megremegett, de leszorította, nehogy elejtse a poharát.
- Igen. – mondta Tyler és visszafordult a lányhoz.
- Kedvesnek tűnik. – lány szeme Jeremy-ről Tyler-re vándorolt, majd vissza.
- Ja, első ránézésre. – mondta a fiú. Minden erejével azon volt, hogy meggyőzze Mel-t arról, nem érdemes Jeremy-vel barátkoznia. – Ne akard megismerni.
- Ha te mondod. – sóhajtott a lány. Jeremy csalódott volt és dühös. Csalódott volt, mert a lány bedőlt Tyler-nek és dühös volt a fiúra, mert átvágta a lányt.
- Ne haragudj, de most mennem kell edzésre. – nézett Tyler az órájára. – Később találkozunk. – mondta, és egy puszit nyomott a lány arcára, csak hogy bebizonyítsa Jeremy.nek: a lány az övé.
- Oké. – mosolyogott Melanie, majd mikor Tyler kiment, Jeremy felé ment. A fiú teste bizseregni kezdett, ahogy a lány egyre közeledett felé.
- Szia. Leülhetek? – kérdezte a lány és Jeremy-re mosolyogott.
- Persze. – mondta boldogan a fiú. – Szóval Tyler-nek mégsem sikerült meggyőznie? – vonta fel a szemöldökét. A lány leült Jeremy mellé.
- Hallottad? – kérdezte gyanakvóan a lány. Elég halkan beszéltek és a fiú is távol ült.
- Öhm…izé. – dadogta a fiú. – Igen. Nem voltatok olyan messze. – tördelte a kezét idegesen. Még nem nagyon tanult bele a vámpírkodásba.
- Aha. – mondta a lány hitetlenkedve, és Jeremy kezére nézett. – Szép gyűrű.
- Igen. Örököltem. – mondta Jeremy. Igazából a Salvatore tesóktól kapta a nap ellen.
- Nekem is van. – mutatta fel egyik kezét Melanie mosolyogva. – Új vagy még? – Jeremy kitágult szemekkel nézett a lányra.
- Igen. 2 hete változtam át. – vallotta be Jeremy. – Te? Mármint mióta vagy vámpír? – kérdezte halkan.
- Régóta. – mondta röviden. – Egyébként Melanie vagyok. Úgy emlékszem a Tyler-rel való beszélgetésem alatt nem hangzott el a nevem. – mosolygott a fiúra.
- Én meg Jeremy. Az enyém elhangzott. – morogta, mire a lány nevetni kezdett. – Mi az?
- Ti tényleg nagyon utálhatjátok egymást Tyler-rel.
- Épp eléggé. – morogta még mindig. Nem tetszett neki, hogy a lány kineveti. Bár tudta, épp úgy nevet most Tyleren is, mint rajta, de mégis zavarta.
- Mi történt köztetek? – kérdezte Melanie abbahagyva a nevetést.
- Alapjáraton utáljuk egymást. – vonta meg a vállát.
- Aha. Értem. – mondta, de egyáltalán nem hitt a fiúnak. Érezte, hogy van még ott valami, amit nem mond el neki. – És milyen az élet errefelé? Vannak még mások is rajtunk kívül?
- Igen. Egy testvérpár meg egy csaj aki rájuk hajt. – magyarázta. A lánynak eszébe jutottak a múltban történtek.
- Mindkettőre hajt? – kérdezte felvont szemöldökkel. – Hogy hívják őket?
- Stefan és Damon Salvatore a testvérek, a csaj pedig…
- Katherine Pierce. – fejezte be a mondatot Melanie.
- Ismered? – kérdezte Jeremy meglepetten. Vajon valamilyen barátnője Katherine-nek?
- Igen. Elég jól. – mondta komoran. – Nem akarok beszélni róla.
- Rendben. – mondta Jeremy. Szóval nem barátnők. – Nincs kedved átjönni hozzám?
- De. Nagyon szívesen. – mondta mosolyogva a lány. Jeremy felállt, kifizette az italt, és elindult Melanie-val.
KKomihatár: legalább 3 komit szeretnék. Akkor jön a következő. Puszi mindenkinek.
