A grill felé tartottam a „randira”. Bár nem vagyok biztos benne, hogy az. Elvégre csak megbeszéltünk egy találkozót. Az még nem számít randinak. Beléptem az étterembe, és leültem a bárhoz, míg Jeremy-re vártam. Pár percbe telt, míg megérkezett.
- Szia. Ne haragudj, hogy késtem. Feltartottak. – mondtam mentegetőzve, mire én elnézően mosolyogtam rá.
- Semmi baj. Előfordul. – mondtam kedvesen, majd kiszúrtam a kezében lévő kosarat. – Csak nem…?
- De, bizony. – mondta mosolyogva, majd megfogta a kezem, amitől egy kis áramütés szerű érzés futott végig a testemen, és kihúzott a Grill-ből. – Na, most szépen becsukod a szemed, és nem nyitod ki addig, míg meg nem engedem. – mondta, mikor egy árnyékosabb helyre értünk.
- Oké. – válaszoltam kuncogva. A következő pillanatban már fel is kapott, és száguldott velem. Annyira meglepődtem, hogy először nem is csuktam be a szemem, aztán mikor rájöttem, hogy nyitva maradt, lehunytam. Amíg futott, a szellő bele-belekapott a hajamba, és arcomat frissítette. Pár percen belül megállt. Lassan kinyitottam a szemem. A látvány, ami elém tárult, az mesés volt. Kiszálltam a karjai közül, és jobban körbenéztem. Egy kis réten voltunk. Nem messze tőlünk egy kis tó volt és egy gyönyörű vízesés. A víz nagy robajjal szakadt a tóba, habot és hullámokat hagyva maga után.
- Ez… gyönyörű. – mondtam ámuldozva. Közben Jeremy leterített egy tipikus fehér alapon piros kockás pokrócot, és elkezdett mindenfélét kipakolni.
- Igen, ezért hoztalak ide. – mondta, majd mosolyogva rámnézett. Odamentem hozzá, és leültem mellé. Néztem, ahogy sorra kirakja a finomságokat. Eper, csoki, pezsgő, stb… Minden ami finom. Egyre jobban kezdtem azt hinni, hogy ez tényleg egy randi. – Tetszik? – kérdezte.
- Persze. Minden nagyon gyönyörű. És ezt a kis pikniket is remekül összehoztad. – mondtam elismerően. Azért mégiscsak pasiból van… Biztos nagyon megerőltette magát.
- Hát, igen. Elég nehéz volt. – úgy tudtam. – De érted bármit. – mondta, mire én alig láthatóan elpirultam. Jeremy elővett egy kis magnót, amit nem kell bedugni, majd elindította a zenét. – Szabad? – nyújtotta felém a kezét, mire én nevetve az övébe helyeztem a tenyerem. Mindketten felálltunk. A derekamra helyezte a szabad kezét, én az enyémet pedig a vállára. Elkezdtünk táncolni a lassúra. Szerencsére volt tapasztalatom ebben a műfajban, és úgy tűnt, ő neki is. Pár percig keringtünk a zöld füvön, a ragyogó napsütésben, mikor egyszer csak sötétebb lett. Mindketten az ég felé néztünk, mire szakadni kezdett az eső. Egyszerre nevettünk fel, mint a filmekben. És csakugyan olyan varázslatos volt, bár mindketten természetfeletti lények vagyunk, így én már nem is csodálkozom semmin. Jeremy rám nézett, és közelebb húzott magához. A szemébe néztem, és ugyanazt láttam benne, mit én is éreztem. Szerelmet. Igen, úgy tűnik, Jeremy túlságosan is tetszik nekem, de legalább viszonozza. A következő pillanatban már egy fának nekiszorítva éreztem magamon az ajkait. Azonnal viszonoztam, karjaimat a nyaka köré fontam. Ő pedig csak csókolt és csókolt. Keze levándorolt a derekamra, és lehúzta rólam a pólómat, majd én kezdtem el kigombolni az ő ingjét. Már épp kezdtem belemelegedni, mikor megcsörrent a mobilom. Mi a fenéért nem kapcsoltam ki. Jeremy sóhajtott egyet, majd megszólalt.
- Nézd meg, ki az. Lehet, hogy fontos. – elővettem a zsebemből a telefont.”Damon”. Megölöm. Felvettem, és nem épp kedvesen beleszóltam.
- Mi van Damon? – kérdeztem morcosan.
- Azonnal ide kell jönnöd a panzióba. Nagyon fontos. – mondta.
- Damon, nem érek rá. Ez is nagyon fontos. – mosolyogtam Jeremy-re, amit ő egy arcrapuszival díjazott.
- Melanie, Katherine-ről van szó. De tudod mit? Ha van ennél fontosabb dolgod, akkor csináld csak! – azzal letette. Katherine? Tényleg fontos lehet…. Sóhajtva eltettem a telefont.
- Mennem kell. Fontos. – mondtam szomorúan Jeremy-nek, majd felvettem a pólómat, ami már csurom víz volt.
- Oké. Majd találkozunk. – mondta, és elkezdte összepakolni a cuccokat.
- Tényleg sajnálom. Majd bepótoljuk. – mondtam, majd elindultam a Salvatore Panzió felé.
*Komikat várok! Puszi!*
