2010. december 4., szombat

5. fejezet

5. fejezet


A grill felé tartottam a „randira”. Bár nem vagyok biztos benne, hogy az. Elvégre csak megbeszéltünk egy találkozót. Az még nem számít randinak.  Beléptem az étterembe, és leültem a bárhoz, míg Jeremy-re vártam. Pár percbe telt, míg megérkezett.
- Szia. Ne haragudj, hogy késtem. Feltartottak. – mondtam mentegetőzve, mire én elnézően mosolyogtam rá.
- Semmi baj. Előfordul. – mondtam kedvesen, majd kiszúrtam a kezében lévő kosarat. – Csak nem…?
- De, bizony. – mondta mosolyogva, majd megfogta a kezem, amitől egy kis áramütés szerű érzés futott végig a testemen, és kihúzott a Grill-ből. – Na, most szépen becsukod a szemed, és nem nyitod ki addig, míg meg nem engedem. – mondta, mikor egy árnyékosabb helyre értünk.
- Oké. – válaszoltam kuncogva. A következő pillanatban már fel is kapott, és száguldott velem. Annyira meglepődtem, hogy először nem is csuktam be a szemem, aztán mikor rájöttem, hogy nyitva maradt, lehunytam. Amíg futott, a szellő bele-belekapott a hajamba, és arcomat frissítette. Pár percen belül megállt. Lassan kinyitottam a szemem. A látvány, ami elém tárult, az mesés volt. Kiszálltam a karjai közül, és jobban körbenéztem. Egy kis réten voltunk. Nem messze tőlünk egy kis tó volt és egy gyönyörű vízesés. A víz nagy robajjal szakadt a tóba, habot és hullámokat hagyva maga után.
- Ez… gyönyörű. – mondtam ámuldozva. Közben Jeremy leterített egy tipikus fehér alapon piros kockás pokrócot, és elkezdett mindenfélét kipakolni.
- Igen, ezért hoztalak ide. – mondta, majd mosolyogva rámnézett. Odamentem hozzá, és leültem mellé. Néztem, ahogy sorra kirakja a finomságokat. Eper, csoki, pezsgő, stb… Minden ami finom. Egyre jobban kezdtem azt hinni, hogy ez tényleg egy randi. – Tetszik? – kérdezte.
- Persze. Minden nagyon gyönyörű. És ezt a kis pikniket is remekül összehoztad. – mondtam elismerően. Azért mégiscsak pasiból van… Biztos nagyon megerőltette magát.
- Hát, igen. Elég nehéz volt. – úgy tudtam. – De érted bármit. – mondta, mire én alig láthatóan elpirultam. Jeremy elővett egy kis magnót, amit nem kell bedugni, majd elindította a zenét. – Szabad? – nyújtotta felém a kezét, mire én nevetve az övébe helyeztem a tenyerem. Mindketten felálltunk. A derekamra helyezte a szabad kezét, én az enyémet pedig a vállára. Elkezdtünk táncolni a lassúra. Szerencsére volt tapasztalatom ebben a műfajban, és úgy tűnt, ő neki is. Pár percig keringtünk a zöld füvön, a ragyogó napsütésben, mikor egyszer csak sötétebb lett. Mindketten az ég felé néztünk, mire szakadni kezdett az eső. Egyszerre nevettünk fel, mint a filmekben. És csakugyan olyan varázslatos volt, bár mindketten természetfeletti lények vagyunk, így én már nem is csodálkozom semmin. Jeremy rám nézett, és közelebb húzott magához. A szemébe néztem, és ugyanazt láttam benne, mit én is éreztem. Szerelmet. Igen, úgy tűnik, Jeremy túlságosan is tetszik nekem, de legalább viszonozza. A következő pillanatban már egy fának nekiszorítva éreztem magamon az ajkait. Azonnal viszonoztam, karjaimat a nyaka köré fontam. Ő pedig csak csókolt és csókolt. Keze levándorolt a derekamra, és lehúzta rólam a pólómat, majd én kezdtem el kigombolni az ő ingjét. Már épp kezdtem belemelegedni, mikor megcsörrent a mobilom. Mi a fenéért nem kapcsoltam ki. Jeremy sóhajtott egyet, majd megszólalt.
- Nézd meg, ki az. Lehet, hogy fontos. – elővettem a zsebemből a telefont.”Damon”. Megölöm. Felvettem, és nem épp kedvesen beleszóltam.
- Mi van Damon? – kérdeztem morcosan.
- Azonnal ide kell jönnöd a panzióba. Nagyon fontos. – mondta.
- Damon, nem érek rá. Ez is nagyon fontos. – mosolyogtam Jeremy-re, amit ő egy arcrapuszival díjazott.
- Melanie, Katherine-ről van szó. De tudod mit? Ha van ennél fontosabb dolgod, akkor csináld csak! – azzal letette. Katherine? Tényleg fontos lehet…. Sóhajtva eltettem a telefont.
- Mennem kell. Fontos. – mondtam szomorúan Jeremy-nek, majd felvettem a pólómat, ami már csurom víz volt.
- Oké. Majd találkozunk. – mondta, és elkezdte összepakolni a cuccokat.
- Tényleg sajnálom. Majd bepótoljuk. – mondtam, majd elindultam a Salvatore Panzió felé.


*Komikat várok! Puszi!* 

8 megjegyzés:

  1. Szió Társam!
    Be kell vallanom hogy nagyon megleptél, mert azt mondtad hogy nem lesz piknik meg ilyesmi és mikor olvastam tökre ráismerek az én változatomra természetesen átfogalmazva. Mikor mondtad hogy Gilbert ház, temető valami vad dolog foszlányai kesztek kirajzolódni a fejemben, hogy biztos valami ilyenre gondolsz: elcsalja a temetőbe ugye és mondjuk úgy pia dögire és ezenkívül valami örjitően szexi jelenet! Damon félbeszakítja és az arodáns megjegyzéseinek áradata! de nem, nem kapkodnak, ami tetszik így jó lett! Az eső az benne volt juhé!!! De kiváncsi vagyok hogy miért is döntöttél e mellett a változat mellett! Mindegy tetszik és várom a folytatást majd megbeszéljük mi lesz a köviben. Addíg is jó gondolkodást!
    Társ-szerkeztőd: Vivri

    u.i.: Van egy külön blogom ha van kedved időd nézz be hozzám! Linkcsere? Címem:http://almokereje.blogspot.com/

    VálaszTörlés
  2. Szia!:)
    Hát, végülis úgy döntöttem, hogy míg nem ismerik egymást, addig indítsanak egy ilyennel. Mert elvégre Jeremy eddig nem látta Mel vad oldalát, így nem is biztos benne, hogy tetszene neki. De majd történni fog valami, amiből rájön, és akkor majd jönnek azok a jelenetek is.:)

    Oké, benézek.:) Cserélhetünk.

    VálaszTörlés
  3. Sziasztok!
    Bár még csak most találtam rá a blogotokra, de nagyon megtetszett.
    Benne lennétek egy link cserében?
    itt a cimem: http://lovethewayyouliebybecca.blogspot.com/

    Puszi Becca

    VálaszTörlés
  4. Szia!
    Hát bocsi hogy megint rádtörök, de te megint megérdemeltél egy díjat.
    A fejezetet elküldtem ha gondolod (ahogy szoktad csak keményen és kritikus szemmel) nézd csak át.
    Küldök egy jobbat is de nem volt túl sok ötletem ehhez.

    VálaszTörlés