3.fejezet

itt egy rövidebb fejezet. Most elnéztem a komihatárt, de mostantól él. 3 komi után jön a következő.

The Vampire Diaries Fanfiction by Katharine and Melanie

3.fejezet

Jeremy belépett a házba, majd észrevette, hogy Melanie nem jön utána.

-          Ja. Tényleg! Téged be kell hívni. – mosolygott rá cinkosan. – Gyere be! – kacsintott rá. Melanie elmosolyodott és belépett.

-          Szép ház. – nézet körbe mosolyogva.

-          Igen. – mosolyogott Jeremy is. – Anyám rendezte be. – mondta és arcáról lehervadt a mosoly.

-          Mi a baj? – kérdezte a lány aggódva és odalépett Jeremy mellé. – Hé! Minden rendben?

-          Semmi. Lényegtelen. – nem akarta elrontani a hangulatot. Mosolyt varázsolt az arcára. – Kérsz valamit inni? – kérdezte és a bárszekrényhez ment.

-          Egy whyskey jól esne. – Melanie leült a kanapéra, hogy ott várja meg Jeremy-t. A fiú kivett két üveg piát, majd leült a lány mellé.

-          Remélem, bírod. – mondta és odaadta neki az egyik üveget.

-          Ugyan, kérlek! – mondta Melanie nevetve és meghúzta a piát. – Egy üvegnél több kell, hogy én részeg legyek.

-          Van még pia a szekrényben. – mondta Jeremy és ő is meghúzta az üveget.

-          Ha én itt vagyok, nem sokáig. – vigyorgott Melanie.

-          Hmm… Egy extra részeg csajjal leszek összezárva. – vágott elgondolkozó fejet Jeremy. – Asszem ez bejön.

-          Mitől jobb egy részeg csaj egy normálisnál. – húzta fel egyik szemöldökét a lány.

-          Mert bármit lehet vele csinálni. – vigyorgott Jeremy.

-          Hah. És mit akarsz csinálni velem? – nevetett Melanie.

-          Majd meglátod, ha oda jutunk. – mondta a fiú titokzatosan.

-          Ha olyan részeg leszek, hogy bármit csinálhatsz velem, akkor nem is fogok emlékezni rá. – érvelt. – Szóval így semmi értelme. – Jeremy elgondolkozott. Volt benne valami.

-          Oké. Igazad van. Majd másnap elmesélem. – vigyorgott.

-          Oké. –sóhajtott a lány. – De nekem most el kell intéznem valamit. – mondta és felállt.

-          Nem lehet később? – kérdezte reménykedve Jeremy. Úgy érezte, ha a lány most elmegy, talán soha többé nem láthatja.

-          Sajnálom, de ez nagyon fontos. – nézett a fiúra bocsánatkérően. – Holnap talizhatunk a Grill-ben. – Jeremy arca felderült.

-          Oké. Mondjuk hatkor? – ajánlotta.

-          Tökéletes. – mosolyogott Melanie. – Akkor majd találkozunk. – mondta és kilépett az ajtón, és a régi Salvatore panzió felé futott.

Stefan elment, Elena pedig alszik. Damon pedig nem tud mit kezdeni magával. Most még a gyilkoláshoz és a nyomor ontásához sem volt kedve. A kanapén ült és egy nagy üveg vodkát kortyolt, mikor meghallotta a csengőt. Kelletlenül felállt és az ajtóhoz ment, hogy üdvözölje a nem kívánatos vendéget. Ám mikor kinyitotta az ajtót,álla nagyot koppant a földön.

-          Melanie? – kérdezte remegő hangon. Azóta nem látta, hogy Katherine… Várjunk csak. Katherine nem ölhette meg. Hiszen itt van. – Hol voltál eddig? – kérdezte és azonnal megölelte.

-          Szia, Damon. – mosolyogott a lány. – Öhm… itt ott. Utazgattam. – Damon eltolta magától és mérgesen nézett rá, amitől az emberek és vámpírok nagy része halálra rémül, de Melanie csak mosolyogtt rajta.

-          És nem szóltál? Azt hittük meghaltál! – mondta idegesen.

-          Ugyan. – legyintett a lány. – Nem olyan könnyű engem megölni.

-          Katherine-ről van szó. – emlékeztette a lányt. – És itt van.

-          Tudom. Majd valahogy elintézem. Elvégre bosszút kell állnom.

-          Melanie, ez veszélyes. Tudod, hogy nem bírod megölni Katherine-t. – eszébe jutott, hogy idekint ácsorognak. – Gyere be! – megfogta a lány kezét és a nappaliba húzta.

-          Tudom, hogy veszélyes. Az is veszélyes volt, amit ti csináltatok. – emlékeztettem a viszonyukra Katherine-nel. – Erről jut eszembe, hol van Stefan?

-          Elment valahova. És már mindketten rájöttünk, hogy veszélyes volt. Ezért nem megyünk a közelébe. – hazudott egyszerűen. Ő még mindig azon volt, hogy megtalálja Katherine-t, bár Melanie felbukkanása miatt kissé megingott. – Te viszont tudod, hogy veszélyes rád, mégis meg akarod találni. Ez hülyeség.

-          Nem mondtam, hogy nem az. Tudom, hogy felelőtlen vagyok és nem utolsó sorban hülye. De meg kell értened. – mondta, miközben mindketten leültek a kanapéra.

-          Megértem, de akkor sem tartom jó ötletnek. – rázta a fejét. – Amúgy mikor jöttél?

-          Úgy három-négy napja. – vonta meg a vállát, mire Damon elkerekedett szemekkel nézett rá. – Mi van?

-          És csak most jöttél ide?! Amint átlépted a város határait ide kellett volna jönnöd!

-          Bocs. – mosolygott Melanie.

-          Még mindig nem szoktál le erről? – Melanie régen is, ha valami butaságot csinált, ami gyakran fordult elő, annyit mondott: Bocs. Ettől Damon a falra mászik.

-          Bocs.

-          Melanie! – figyelmeztette mosolyogva, és meglengette előtte mutatóujját. – Ha még egy bocst hallok azt nem köszönöd meg!

-          Bo… - kezdte a lány, de Damon befogta a száját.

-          Ne!