1.fejezet

 

The Vampire Diaries Fanfiction

by Katherine and Melanie

A történet az első évad folytatása a mi (Kat & Mel) fantáziánk alapján. Reméljük, elnyeri tetszéseteket.

1.fejezet

Elena hangokat hallott a konyhából. Azt hitte, Jenna csinál valamit. Elindult a helység felé, de nem épp az a látvány fogadta, mint amire számított. Hangos sikoly hagyta el a torkát. Az épp vacsorát készítő Jenna helyett John bácsit találta holtan. A lány egy percig döbbenten nézte halott édesapját, majd a mobiljáért szalad. Gyorsan beütötte Stefan számát, majd füléhez szorította a készüléket.

~ Egy csengés. Vedd már fel! – gondolta kétségbeesetten. ~ Két csengés. Végre.

-          Igen? – szólt bele a fiú.

-          Stefan! Gyere ide azonnal! – mondta sírva a lány. – John bácsi… Meghalt. Kérlek siess.

-          Egy perc, és ott vagyok. – azzal megszakadt a vonal. Elena letette a telefont az asztalra, de nem ment vissza a konyhába. Nem bírta volna elviselni a látványt. John bácsi, bár bántani akarta Damon-t és Stefan-t, de mégis csak az apja. Csengőszó rántotta ki Elena-t a keserves elmélkedéséből. Rohant, hogy ajtót nyisson. Mikor ezt megtette, könnyes szemekkel nézett fel Stefan-ra, aki beljebb lépett. Nem volt szüksége útmutatásra, hogy merre van a holttest, mivel érezte a vér szagát. Elindult a konyhába, Elena pedig követte, de az ajtónál tovább nem mert menni. Stefan letérdelt John bácsi teste mellé, és vizsgálni kezdte. Azonnal feltűnt neki, hogy három ujja le van vágva, a védelmező gyűrűjével együtt. Szóval egy vámpír ölte meg, aki tud a gyűrűről. A nevek sorban futottak végig az agyán: Isobel, Damon…Katherine. Egyikükben sem volt biztos.

-          Na? – kérdezte a lány türelmetlenül és félve. Türelmetlen volt, mert tudni akarta, ki ölte meg az apját, de fél is ettől.

-          Van pár gyanúsítottam. – azt nem akarta elárulni, hogy kik azok, így másra terelte a témát. – Hívd a rendőrséget!

A lány az imént letett telefonért rohant, majd tárcsázta a 911-et. A harmadik csörgésre beleszóltak.

-          Tessék? Mystic Falls-i rendőrkapitányság. – szólt bele Mrs. Forbes.

-          Mrs. Forbes? Elena vagyok. Elena Gilbert. – szólt bele a lány, remegő hanggal.

-          Elena? Mi történt? – kérdezte.

-          John… John bácsi. – mondta szaggatottan. – Meghalt. Nem tudom, hogyan.

-          Máris indulunk. Addig maradj ott, és nyugodj meg! – utasította, majd lecsapta a telefont. A lány visszament a konyhaajtóhoz. Stefan még mindig a testet vizsgálta.

-          Mindjárt jönnek. – mondta Elena vékony hangon. Stefan felállt, és átölelte a lányt.

-          Nem lesz semmi baj. – mondta nyugtató hangon, miközben Elena hátát simogatta.

-          Rendben. – mondta, még mindig zokogva. Pár percig csendben álltak, aztán meghallották a rendőrautók szirénáit. Az ajtóhoz indultak és beengedték a rendőröket.

-          Elena mi történt? –kérdezte Mrs. Forbes. A lány még mindig remegve válaszolt.

-          Nem tudom. Egyszerűen beléptem az ajtón és akkor már itt feküdt holtan a padlón. –mondta, majd Mrs. Forbes leültette a kanapéra. Közben Stefan neki dőlve az ajtófélfának figyelte a rendőröket.

-          Nincs tippjük, hogy ki lehetett az? kérdezte Mrs. Forbes.

-          Nincs. - válaszolta Stefan, bár tudta, hogy ki tette, de az nem a rendőrök dolga, hogy megoldják.

Majd odasétált Elenához, és hátát kezdte simogatni. Csendben figyelték, ahogy a rendőrök  vizsgálják John bácsi holtestét.

Eközben Damon belépett a villa ajtaján majd levette a kabátját és leült a kanapéra. Alig, hogy kényelmesen elhelyezkedett, már hallotta is a csengőt. Az ajtóhoz sétált, és kitárta. Elena állt ott.

-          Oh, Elena nem gondoltam volna hogy ilyen hamar látni foglak még. Ennyire hiányzik a csókom – mondta huncut vigyorral az arcán. Félre állt, hogy a lány be tudjon jönni.

-          Beszélni szeretnék veled. – mondta Elena. Vagyis, Damon azt hitte, Elena áll előtte. De ez nem így volt.

-          És pontosan miről is? – kérdezte a fiú még mindig huncut mosollyal.

-          Rólunk. – mondta a lány, és szembefordult vele. – De Stefan-nak nem kell tudnia, hogy én itt voltam. – mondta Katherine, miközben közelebb lépett Damon-hoz.

-          Hidd el, nem fogja megtudni. – mondta a fiú, miközben ő is közelebb lépett Katherine-hez.

-          Ezt akartam hallani. – mondta a lány, és ajkát a fiúéhoz emelte. Damon nem bírt magával. Megragadta „Elena” tarkóját, és magához húzta. Szenvedélyes csókban részesítette a lányt. Katherine-bel fellángoltak a régi érzései, és még vadabbul viszonozta a csókot. A lány érezte, hogy kezdi elveszteni a kontrollt maga felett, ezért elszakadt Damon-tól.

-          Most mennem kell. – mondta lehajtott fejjel. – Jenna már biztos aggódik.

-          Rendben. – mondta Damon. Egy halvány sejtése sem volt arról, hogy az előbb nem Elena-t csókolta meg. A lány felemelte a fejét, és rámosolyogott, majd az ajtó felé indult, és kilépett rajta. Mivel Damon már nem látta, vámpírsebességgel eltűnt, jót mulatva magában.

Damon leült a kanapéra és arra gondolt, Elena milyen jól csókol. Nem sok idő telhetett el, nyílt az ajtó, és Stefan rontott be, oldalán Elena-val. Nem értette a helyzetet, hiszen tudta szerint a lány az előbb távozott.

-          Nem haza mentél? – kérdezte a lányt, aki értetlenül nézett rá.

-          Onnan jövök. – mondta.

-          De… az előbb itt voltál… - mondta zavartan Damon. Nem értette a helyzetet.

-          Nem. Otthon voltam. John bácsit megölték. – mondta Elena, miközben könnyei végigfolytak arcán. Damon abban a pillanatban rájött, hogy mi történt.

-          Katherine. – suttogta. – Ő tette. Az előbb itt volt. Elena-nak adta ki magát. – a lány majdnem elájult. Stefan-nak kellett megtartania, nehogy elessen.

-          De hogy jutott be a házba? – kérdezte sírós hangon. Halálra rémült a tudattól, hogy Katherine a házában járt, ahol Jeremy és Jenna van. Eszébe jutott, hogy egyiküket sem látta.

-          Jenna hívta be. Azt hitte, te vagy. – mondta Damon.

-          Te ott voltál? – kérdezte Stefan. – És nem vetted észre?

-          Neked sem tűnt volna fel. – morogta a fiú, bár a lelke mélyén érezte, hogy az ő hibája.

-          Jeremy és Jenna a házban voltak. – mondta Elena kétségbeesetten. – Nem láttam őket, mikor hazaértem.

-          Nyugodj meg! – szorította meg a kezét Stefan. – Nézzük meg őket.

-          Indulás! – mondta Damon, és az ajtó felé rohant. Meg sem várva a többieket, a Gilbert ház felé futott. Amikor odaért, azonnal belépett. Stefan és Elena pár másodperccel utána érkeztek. A konyha ajtajához sárga rendőrségi szalag volt erősítve.

-          Én Elena-val megnézem Jeremy szobáját. – mondta Stefan. – Addig te nézz körül mindenhol. Jenna szobájával kezdd!

-          Rendben. – mondta Damon, és egy pillanat alatt a szoba előtt termett. Óvatosan, résnyire nyitotta az ajtót. Jenna az ágyban feküdt, és halkan szuszogott.

Eközben Stefan és Elena benyitottam Jeremy szobájába. A fiú az ágyon feküdt. Elena azt hitte alszik, de Stefan nem hallotta a szívét. Mindketten odamentek hozzá.

-          Jeremy. – szólította meg Elena. Mikor nem válaszolt Elena kétségbeesett. – Jeremy! – sikította, és megrázta testvérért. – Jeremy!

-          Elena. Shhh. – Stefan magához szorította a lányt. – Nem halt meg.

-          Mi? – nézett fel rá a lány könnyes szemmel.

-          Látod azt ott? – mutatott az éjjeliszekrényen fekvő üvegcsére. – Vámpírvér volt benne.

-          Akkor…Jeremy…? – dadogta a lány.

-          …át fog változni. – fejezte be a mondatot Damon, aki épp belépett a szobába. – Jenna jól van. Alszik.

-          Oké. – mondta Elena kissé megnyugodva.

-          Gyere. – húzta Stefan az ajtó felé.

-          Nem.  – ellenkezett a lány. – Itt maradok vele.

-          Nem maradhatsz. – mondta Damon. – nem lehetsz a közelében, mikor felébred. – Elena átgondolta a hallottakat, majd végül bólintott.

-          Te itt maradsz? – kérdezte Damon-t.

-          Igen. – bólintott a fiú. Elena és Stefan kisétáltak, Damon pedig leült az ágy szélére, és azon gondolkozott, miért most jött vissza Katherine.